...

a méltóságnak is vannak izomrostjai

...

mi lesz ha a vágyaink megkívánják egyszer...egymást ?

az arc fáradt szelence -  a lélek titka

akkor...

minden lelassult. egy másodperc alatt behatolt üregeibe.
lüktetett és osztódott. drámai hatások ezek...a szív vad dobolásba kezd.
menekülne, hogy ne maradjon heg. Elkerülhetetlen.

...

mintha álmodnék oly' könnyű szemeim mögött a csend
megbántani sem tudnám magányát...

...

észre sem vettem,hogy nem vagyok törhetetlen...

*

lényegem  magányommal beszélget...

*

hiányzol...ezt most mondtam,vagy gondoltam?

...

ernyő sem kell...

...néha semmit sem mondanak a szavak csak lógnak a levegőben 

persze  nincs jogom azt feltételeznem, gondolnom rólad,

hátha te is úgy érzed - beszélnünk kellene

ilyenkor  elindulok az esőben sétálni, hogy könnyű potyautasa legyek úttestek hideg szegélyeinek 

és nem - ernyő sem kell... 

történés

van valami abban, ahogy hagyjuk, hogy a dolgok megtörténjenek,

ahogy kilopjuk gondolatainkból a már ezerszer lejátszott képeket...

 - valami sejtelmes izgalom - egy apró félmosoly - véresre szeretett lelkek...

van valami fülledt intimitása a dolgoknak...és és még sokáig nézünk  utánuk...

(mozdulatlanságban)

Hull rám - csak hull.

 Puhán, fehéren a hó.

És unatkoznak rajtam...

díszletek mögül

mostanában mindig arra gondolok

(innen a díszletek mögül kikukucskálva)

hogy akik a senki földjén bolyonganak

s mindennap csodára várnak

ha megtalálják

elhiszik hogy az övék?

?!

érezted már, hogy zuhansz?

és földet értél ?

...

?!

Most ne gondolj egy  piros  pöttyös labdára...