virágzó tűzliliom és a nefelejts

Gyermekkor árny-szellemei

engem dédelgettek

barátaimmá őket tettem.

Anyám szépséges szeretetlenségében

a virágzó tűzliliom.

Apám a csöndes

mindent-tűrő nefelejts volt

Nálam gyermekkoromban

lámpással járt a szeretet

és ebben a fényben

könnyeim mögé bújt

csendes üvöltéssel kerestem

vacogó árvaságomnak

menedéket.

Ilyenkor angyalok simogattak,

plafonom színpadára

mennyországot rajzoltak.

Kitalált szereplők,

élet-adta vágyak

bármit eljátszhattam.

Bármit..
de legtöbbször
 'tündéreskirálylány' voltam.

Istenem...mennyi átsírt nappal várta

a sötét éj boldogságát

és hányszor vágytam

anyám finom illatát,

felém sosem nyíló karját.

Apám néma szeretetét

sokáig nem értettem,

de nagykabátját

minden éjjel

színpadi kelléknek elcsentem

és belebújva

ölelést álmodtam magamnak.

...de nem fájnak már

gyermekkori sebeim.

Magamban

felemeltem bukott őseim.