"...mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szívében néha elidőz
a tigris meg a szelíd őz."
Lélekzet
Tömjén illatú félhomály, a zene is csak suttogásként jut el hozzám. Kibontott hajammal játszom, s elrévedek kizárva magamból a külvilág zaját a párás ablakra írom neved. Azt a titkosat....azt a szépet (hiányod csendes, amikor szeretlek...
Kedves Máala!
VálaszTörlésSzeretném elkérni ezt a szösszeneted blogomra!
Nagyon tetszik!!!
Szeretettel ölellek.Miki