Nélküled...

csak
aludni akartam.

Fájt
az emlék is.

Olyan mélységben voltam,

ahová

nem járnak
látogatók.

(Az ablak napsugárról álmodott,  

toll önmagát kattogtatta,

porosodó könyvek, 

tapintásért könyörögtek,

mécses illuziómat
égette...)

De,
végig tudtam,
hogy a határokat -
én szabom.