Leroskadtam
s megadtam magam a fájdalomnak,
de előtte csöndben levetkőztem
és csukott szemhéjak alól könyörögtem,
hogy amíg lemosdatnak
legalább addig ne sírjak...
Félbeszakadt gondolatok,
bűnben és imádságban elcsitulnak.
Mégis bennem maradt
egy szelíden megfogant nyár dúdolása.
Csapzott hajamban, testemben,
vért izzad a félelem.
Akár egy koporsó oly' merev minden,
ebben a mozdulatlan fekvésben.
Villan egy szike.
Még látom, vagy látni vélem
mielőtt zuhanni kezdek
áporodott szagú - zöld helyiség
altatott mélységnek csendjébe.
Csak azt érzem, hogy csupa félelem
vérben ázó - suttogó alázat lettem.
Valaki szól : - kitolhatják...
Fázom, reszketek
s talán már sírhatok is
csöndben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése