Tudod...
amikor a csend
darabokra törik arcodon
az álmok
vért sírnak párnádon
és imára kulcsolt kezeid
nem találják Istent sehol
akkor rájössz
mert rá kell jönnöd
hogy nem keltheted életre
azt ami nincs
ami elmúlt
és ekkor megérted
a temetőben térdeplő
öreg nénit
aki minden nap
csendben siratja
a föld szorításába temetett
egykor volt boldogságát
de ne nézz az arcába
csak akkor
ha készen állsz
magadat
látni benne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése