Volt valami különös
abban a nyomorult dobbanásban
amit ma
szívem
kiküszködött,
amíg megkerestem a fojtó sötétségben
gubbasztó egymagam.
Hiába sétált nedves ajkamon
a langyos szél
s hiába szeretkezett bőrömmel
minden gondolatod,
volt ma valami különös érzés,
de már nem kimondható.
Csupán
ócska kis érzelem-szilánkok
és én már nem is (v)érzem őket
csak ők engem,
pedig átkozott közhellyé lett minden...
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése