Tegnap szívből jövőn
kacagott a lány.
kacagott a lány.
Arcán folyt könnye,
majd elcsendesült
majd elcsendesült
és sóhaj-neszek kuporodtak ölébe.
Tó partján összegömbölyödött,
mint ottfelejtett ajándék
nem létező karácsonyfa alatt.
Lopott lélegzetben.
Imája elcsukló hangjába fulladt,
szíve lüktetése is
már csak a ritmust pazarolja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése