Időnként látom szemedben
és belereszketek
milyen egyedül lettél
hatalmassá nőtt ágyunk
jobb oldalán.
Ilyenkor mindig számba veszlek
mint egy falat kenyeret
s hunyt szemeimmel tanulok
nem gondolkodni
kérés nélkül
illatodba bújni
csendünket megérteni
mielőtt már nem látnám
hogy valahol
mindig vársz rám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése