én...

nem is tudom hogyan.

És hogy miért

azt meg végképp nem értem,

(bár sejtem)

de hogy elfordult  ma délután a Nap tőlem

azt éreztem,

miközben várakoztam rád.

Valahol 

a megfelelés  és tűrés határán,

össze-görnyedve

(mert olyan kicsi ez a test  nekem)

és mert így,

talán láthatatlanná tehetem

azt a valamit,

ami mindig belém nyíllal 

azt a sok érzést,

amit sosem mondok ki...