csendes pillanat volt
egy óriás... mezítelen ölelés
melyben a lélegzet is elállt
és ismét írt
egy darabka néma rögöt
könnyein átlátszódott mosolya
tárva-nyitva a menny kapuja
és miként a szegények szoktak
gyertyát gyújtott a sötétnek
s csak ezután sírt fel benne
tulajdon verse...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése