a fák csúcsát érintette,
(mint hosszú lélegzet útja,
oly csodálatos e mozdulat)
majd gyengéden
a kert fölé hajlott a Nap.
Lejjebb és egyre lejjebb,
míg el nem sötétedett az ég...
Ekkor hallgatni kell
míg lelkedbe nem csókol
pár kósza emlék
és nem baj, ha térdre kényszerít
s lepereg egy-két könnycsepp,
mert az ...maga a kegyelem...
- apró vallomások,
szándék nélküli tiszta érzelem
hunyt szemed alatt élő világodból -
......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése