(...)

tudod te hogy milyen

saját gyengédségemtől megremegve

karjaidtól  érintetlenül maradni

és ostoba

félig kész betűket pazarolni

az éjszakák rideg falai közt

hófehér papírra

miközben ...Te

a halk léptű magány

könny-cseppeket számolsz az esőben

nélkülem?

(...)

nem baj

nem szégyen

néha...én is félek

hidd el...

és sajnálom

hogy mindig megmozdítalak

üres csendedben

(de mondd

hogyan  férjek

bőröd alá másként?)

talán mert

néha még érzem

ahogy halkan átvonulnak

vénáimon néma vágyaid...

...és semmi más.