csöndes éj van
megint
és vége van valaminek
szépen
halkan fáj
mert mindig véget ér valami
(itt kell gyengéden térdre rogyni
úgy sem látja senki)
valami
ami a valóságban
csupán szorító akarat
de az is
ami csak képzelet
mert az maga
a lesütött szemmel átélhető
maroknyi élvezet
késő van már
erősödnek a hangok
gyengül az értelem
és a mellkasom is zihál...
kimegyek az erdőbe
ide járok ...Szeretkezni
meg imádkozni
Istenhez
mint az erdei-vadak
jó így
jó itt
ahol az egyetlen nemes gesztus
a légzés..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése