emlékszem...

aznap nagyon fáradt voltál

mégis szótlan megágyaztál

közeledben nekem...

majd hajtogattunk papír-hajókat

a félig csendben

és egy megszokott mozdulattal

kegyelemből

nekik adtuk a tengert...(...)

de én tudom

csakis azért

hogy együtt nézhessük

ahogy egymást szeretik...

azután valami történt

hangtalan és hirtelen

lett földszagú minden

nem kérdeztelek

Téged nem

csak Istent

és neki hittem...

majd átöleltem néma vágyaid

megvártam

amíg befordulsz a sarkon

az utcák sárgás fényében

még egy pillanatra lépteidbe képzeltem magam

de szédülni kezdtem

ezért gyorsan

szívem összes erejével

lelked domborzatára rajzoltam

csöndes szeretetem

mielőtt megérkezne a fegyelem...

.