szobánkban...




ülök a kanapén
felhúzott térddel és nézem őt
a felszálló cigaretta füstben

zsebbenkézzel áll az ablak előtt

érintésem már alszik bőrén
nem mozdul
megfáradt - csöndes

beszélni szeretnék hozzá
el akarom neki mondani :
lennék én bárkije...

hirtelen felém fordul
betakar ölelésével és megint szeret -
karja öle térde



.

2 megjegyzés: