Nem tudom miért,hol és mikor
talált rám a belenyugvás,
hogy nem vagy már csak álmaimban.
Menthetetlenül ült közénk a csend
csak te nem akartad látni.
Álmaid súgtad nekem,
de csak visszhangját hallottam,
átélni nem tudtam
- fölénk nőtt az idő -
most hallom szenvedésed
(ez fáj)
rekedt hangon énekelsz az égieknek
Kérlek: simogasd meg utolsó emlékünk
és engedd el a szélben,
hogy a csillagokhoz odaérjen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése