Neked...

írhatnék még neked verseket

csöpögősöket

hajnal fényben táncoló

szerelmes szövevényeket

giccseket!

talán elolvasod

szomjazó álmod megitatod

a semmi partján ülök,

apró kezeimben még tartom

néma szerelmed

nem tudok többet írni

tollamat

már rég lelkembe mártogatom

ölembe száll fáradt sóhajod

látom ahogy szenvedsz

fény elől bujkálunk

csak álmainkban találkozunk

utoljára simogatom meg

reszkető álmod...

megállok s te tovább haladsz

hisz árnyak voltunk

az élet árnyai

gyász-lángot gyújt

az öreg lámpás az égen

és az álmok útjukra indulnak...