apró mécses

apró mécses világítja be

négy fal közé zárt fájdalmam…

hajamba fonódott álmod

télbe fulladt ábrándok

csontként lerágott értelem

magamra aggatom összes kincsem
s lelkem romjain

pillangóvá vált szerelmünk siratom

elrejtem négy fal közé bánatom

sírba szállt reményem zokog

suttogásom belefúl

az égiek vállukat vonogatják

(mert ők megmondták )

s néha lehull

egy-egy könnycsepp

(sír a hold)

megmártózom benne

s lerázom magamról álmaid súlyát

csak én ölhetlek meg

verseimbe temetlek…