Az éj rajzolta arcod kontúrját
szobám falára.
Csendsóhajok hagyták el ajkam
és az idő
leült ágyam szélére,
hogy egybefonja
szétszakadt álmainkat.
Szemeink nesztelen szeretkeztek
végtelen mélységben.
Kezeink egymást simogatták
a halkuló csöndben.
Hold fénye kísérte végig
minden pillanatunk,
s rejtette belénk
a mindenség legszebb kincsét:
- az örök emlékezést...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése