pszt

Gyertyát gyújtok

az est félhomályában.

Sóhajod csöndben fogadom.

Arcomhoz feszülsz,

ölemben elpihensz,

hogy elrejtsd titkolt magányod.

Kinyíló ajkamat

ujjaiddal lezárod:

Pszt!... ne szólj! - mondod.

Hadd legyen

most csendünk,

mezítelen boldog ölelésünk

a kettőnkbe zárt világ végtelenje