már nem






már nem mar gyomromba a hiány
a fájdalom sem ingerli hányingerre
apró vézna testem

lassan a hangok is elvonulnak 
elmém rejtett zugaiból

könnyű már a búcsú
annyira fáj
hogy már  nem fáj


zakatol az esti csönd
nézem ahogy távolodom

csendemmel takarlak be
meg ne fázz és a hajnal 
puha álom-takaróját borítom rád


esik az eső
hideg van - reszketek
Isten elől elbújtam  // félek