már nem

már nem mar gyomromba a hiány

a fájdalom sem ingerli hányingerre

apró vézna testem

lassan a hangok is elvonulnak 
elmém rejtett zugaiból

könnyű már a búcsú

annyira fáj

hogy már  nem fáj

zakatol az esti csönd

nézem ahogy távolodom

csendemmel takarlak be

meg ne fázz és a hajnal 

puha álom-takaróját borítom rád

esik az eső

hideg van - reszketek

Isten elől elbújtam  // félek